
Felhasználási feltételek
Mokka konferencia előadások
Képtár
Regisztráció
Adatbázis megtekintése
Adatbázis módosítása (regisztráció szükséges)
DST
Lexikon
|
A MOKKA projekt 2008. decemberi lezárultával a MOKKA adatbázis továbbfejlesztése a KÖRINFO projekt keretein belül folytatódik.
A www.KÖRINFO.hu weboldal kibővíti a környezetvédelem modern eszköztárának bemutatását a környezet összes elemére (levegő, felszíni víz és üledék, talaj és felszín alatti víz) valamint olyan környezeti ártalmakra és problémákra, mint a zaj és a rezgés, a hulladékok, a vegyi anyagok és a szennyezett területek.
A lexikon és az adatbázis közös adattartalom és elérhető mind a www.MOKKKA.hu, mind a www.KÖRINFO.hu oldalról. Az új fejlesztések, így a képtár, a térképek, az e-tanfolyamok és a döntéstámogató rendszerek a www.KÖRINFO.h tartalmát képezik.
A MOKKA-ról röviden
A környezetmenedzsment eszköztárának alapelemei forradalmi
változáson mentek át az elmúlt évtizedben. Ez megnyilvánul azokban a kifejezésekben
is, melyek használata és értelmezése jó néhány európai szintű kutatás-fejlesztési
projekt kulcsszavait jelentik, és összhangban vannak a környezetközpontú
innovatív metodikákkal. Ilyenek a kockázat alapú vagy hatáson alapuló
döntési rendszerek, a hatáson/kockázaton alapuló monitoring rendszerek,
a hatáson alapuló környezetminőségi kritériumok (határértékek, beavatkozási-
és célérték, stb.), szenyyezett területek kockázaton és területhasználaton
alapuló menedzsmentje, kifejezések. Közvetlenül a mért hatásra, pl. toxicitásra
alapuló döntési rendszerek is kidolgozásra és alkalmazásra kerültek egyes
speciális esetekben. Maguk a kifejezések is azt tükrözik, hogy a környezet-menedzsment,
a környezettel kapcsolatos döntések meghozói közvetlenül szeretnének támaszkodni
a vegyi anyagok (szennyezőanyagok) káros hatásának, kockázatának mennyiségi
értékeire.

A környezetpolitika, eszköztárának fő eleme a kockázatmenedzsment,
melyet a jogi háttér és a környezet állapotát jelző monitoring rendszer
támogat. A kockázatmenedzsment két oldala a kockázatfelmérése és a kockázat
csökkentése. A felmért és az elfogadható kockázattal összevetése alapján
kerül sor a kockázat elfogadható értékre csökkentésére (ábra).
Az elvi alapokat, az EU szabályozást és rendeleteket és a hozzájuk készült
útmutatókat már lefektették, de a gyakorlatba csak lassan mennek át ezek
az elvek és a hozzájuk tartozó innovatív mérési módszerek és remediációs
technológiák. Európában is hatalmas szakadék tátong a tudományos-technikai
lehetőségek és a gyakorlatban alkalmazott, a piacon keresztül elérhető
módszerek között. Magyarországon ez a szakadék még mélyebb és áthághatatlanabb.
Az elmúlt tíz év modern tudományos felismerése, hogy
a hagyományosan alkalmazott fizikai-kémiai analitikai módszerek önmagukban
nem adnak elegendő információt egy szennyezőanyag környezeti kockázatának
megítéléséhez, felméréséhez. Egy környezetbe kikerült vegyi anyag sorsa,
az időbeni változások, a környezeti elemek fázisai közötti megoszlása,
biodegradálhatósága, a bioakkumulálódó képessége, biológiai hatásai nem
vagy csak rosszul becsülhetőek meg a kémiai-analitikai adatokból. Még
megközelíthetetlenebb kémiai módszerekkel a kölcsönhatások kusza szövevénye:
a szennyezőanyagok közötti, a szennyezőanyagok és a mátrix (különösen
a talaj és az üledék esetén domináns szilárd fázis miatt), valamint a
szennyezőanyag és a biota (mely maga is nagymértékben összetett) között.
A számtalan tényezőtől függő kockázat rosszul becsülhető meg a fizikai-kémiai
mérési eredményekből, viszont szinte direkt módon mérhető az érintett
ökoszisztéma közvetlen vizsgálata által (pl. faji diverzitások) vagy az
ökoszisztémát, annak állapotát jól reprezentáló, jól reprodukálható környezettoxikológiai
tesztek segítségével, például mikrokozmosz vagy laboratóriumi biotesztek
segítségével.
A modern környezetmenedzsmentben célszerűen alkalmazandó
eljárások nagy része az elmúlt néhány évben került kifejlesztésre és kipróbálásra,
egy részük verifikálva illetve validálva is lett, igen kis hányaduk pedig
szabványosított metodikává vált. Még a szabványosított új módszerek elterjedése
is lassú, mert a hagyományosan alkalmazott "kémiai" környezetvédelem
és mind a szakemberek, mind a tágabb közönség szemléletének elmaradottsága,
az információ és a bizalom hiánya akadályozza ezeknek a hatékony biológiai
módszereknek a terjedését.
Szinte ugyanez mondható el a szennyezett környezeti elemek
remediálására alkalmas technológiákról, a kifejlesztett és verifikált
modern mérnöki módszerekről. Főleg a természetes biológiai folyamatokra
alapuló technológiákkal szemben van értetlenség és bizalmatlanság, holott
ezek a legígéretesebbek. A talaj (üledék) saját ökoszisztémájának aktivitását,
a természetben meglévő öntisztuló képességet jól lehet hasznosítani:
a természetes ökoszisztématagok minden másnál jobban képesek megszokott
környezetükben dolgozni, és ha a technológus a technológiai paraméterek
segítségével biztosítja a "biológiai katalizátor", a mi esetünkben
a környezet ökoszisztémája számára a működéséhez szükséges optimális körülményeket,
akkor hatékony, olcsó, a természettel/környezettel harmóniában működő
technológiákat nyerhetünk. A környezetünk komplexitását, egy talaj fázisait,
élővilágának összetettségét megismerve az is nyilvánvaló, hogy egy szennyezett
terület remediálására általában egyetlen technológia nem elegendő, valószínű,
hogy több technológia kombinációját kell alkalmaznunk. Mivel "enyhe"
beavatkozásokról van szó, nem szükséges a talajt (üledéket) kitermelni,
in situ is alkalmazhatjuk a technológiát, műveleteket és berendezéseket
süllyeszthetünk a talaj/üledék megfelelő rétegeibe. Ilyen esetekben a
technológia maga "nem látható", tehát különös jelentőséget kap
a technológia-monitoring, a technológia célszerű módszerekkel való követése.
Mind a kockázatfelmérési metodikák, mind a kockázatcsökkentési technológiák
esetében igaz az, hogy ha vannak is új, hatékony, biológiai alapú vagy
azzal összhangban működtethető metodikák, azok elterjedése sokszorosan
hátráltatott.
Az idegenkedés ezektől a természetes alapú módszerektől
és technológiáktól ma még nagy. Ez részben érthető, hiszen az elmúlt évszázad
technokrata szemlélete kiirtotta a természet ismeretére és a vele szembeni
alázatra törekvő hozzáállást az emberből. A technológus sokszor nem érti,
hogy a környezet elemei nem holt, hanem élő rendszerek. Nem vízről és
homokról van szó, hanem 1 cm3-ben akár egymilliárd sejtet tartalmazó
anyagról. A döntéshozó, a hatóság, a befektető vagy a tulajdonos nem bízik
az új technológiában, nincs ami meggyőzze őt az új technológia jóságáról,
nincs egy egységes verifikációs rendszer, emiatt nem vállalja a túlságosan
nagynak ítélt kockázatot, sem szakmait, sem anyagit.
A MOKKA project egyik célja feltárni az új módszerek
fejlesztését és elterjedését hátráltató tényezőket és a projekt eszközeivel
tenni ellenük. A konzorcium tagjai valamennyien fejlesztő kutatók és mérnökök,
akiknek egy sor korai halált halt fejlesztés van a hátuk mögött, akik
maguk is megtapasztalták, hogy nem lehet egykönnyen átugrani azt a mély
szakadékot -valamelyik EU projekt igen találóan "Death Valley"-nek,
a Halál Völgyének nevezett - mely a kifejlesztett módszer/technológia
és annak piaci megjelenése és alkalmazása között tátong.
|