Az édesvízi halakra veszélyes anyagok akut halálos mérgező hatásának meghatározása, statikus módszerrel

Elővizsgálat: hat tesztedénybe öntsünk 2,5-5liter standard hígitóvizet és levegőztessük annyira hogy a légtelítettség 90%-ra álljon be. Tesztoldatot készítünk úgy, hogy megkapjuk a szükséges tartományba eső koncentrációk mértani sorozatát(1000 mg/l, 100 mg/l, stb.). A 6.edénybe ne adjunk vizsgálandó oldatot, az a kontroll. A hőmérsékletet 23°C ±1°C-ra kell beállítani. Minden edénybe 3 halat teszünk. Naponta jegyezzük az elpusztult halak számát és az oldott oxigén koncentrációját. Az elpusztult halakat távolítsuk el. Végleges vizsgálat: 5 koncentrációban dolgozunk, amelyek megközelítőleg mértani sort alkotnak, az előzetes vizsgálat legkisebb, az összes halat elpusztító és a legnagyobb, 96 órás nem halálos koncentrációja között, oly módon, hogy az alkalmazott mértani sor legalább két egymást követő tagjánál 0 és 100% közötti mortalitást kapjunk, ami az LC50 probitmódszerrel való meghatározásához elengedhetetlen. Állítsunk be legalább hat tesztedényt és mindegyikbe öntsünk pl. 10 liter standard hígítóvizet. Ezek közül az egyikhez (kontroll) ne adjunk semmit, a többihez pedig a vizsgálandó vegyi anyag törzsoldatának különböző mennyiségeit. Ha a tesztelendő vegyi anyag oldatba vitelére szerves oldószert alkalmaztunk, állítsunk be egy második kontrollt is az oldószerrel. Miután a vizsgálandó oldatok hőmérsékletét beállítottuk 26°C±1°C-ra, helyezzünk legalább hét halat minden edénybe a következők szerint: minden sérült halat ki kell zárni a vizsgálatból, az oldatot nem szabad levegőztetni, naponta jegyezzük az elpusztult halak számát. Ha az anyag kimutathatóan stabil az expozíció tartama alatt, lehetőség szerint mérni kell a vizsgált anyag koncentrációját az edényekben legalább a vizsgálat elején és végén.