Ólommal és savgyantával szennyezett hidrofób talaj fitostabilizációja bioszénnel kombinálva

Mikrokozmosz kísérlet során vizsgálták az ipari területről származó szennyezett hidrofób talaj remediációjának lehetőségét bioszénnel kombinált fitostabilizációs technológiával.
Kísérletsorozat során vizsgálták a talaj-bioszén arány (0-100 %) hatását a talaj víztartó képességére, kationcserélő kapacitására, víztaszítására és pH-jára. A víztartó kapacitás abban az esetben növekedett meg drasztikusan, amikor 80 %-ban vagy a fölötti mennyiségben adagoltak bioszenet a talajhoz. A kationcserélő kapacitás esetén ez a szám 50 % volt. A talaj nagymértékű víztaszítása a szennyezőanyag, vagyis a petróleum alapú savgyanta magas koncentrációjával áll összefüggésben, értéke a bioszén adagolásával csökkenthető. Ezen paraméterek csak nagy mennyiségű bioszén hozzáadásával befolyásolhatók. Az eredetileg savas kémhatású talajok pH-ja bioszén adagolásával növelhető. Alacsony pH esetén a bioszén által maximálisan adszorbeálható Pb-tartalom mindössze 0,3-0,4 mg/g bioszén volt. Ahogy a bioszén adagolásával folyamatosan nőtt a kémhatás (3,25-ről 7,5-re), úgy emelkedett a megkötött Pb mennyisége is. A bioszén Pb-adszorpciós kapacitását a kísérlet eredményei alapján egyedül a pH értéke befolyásolja jelentősen.
56 napos növényteszt során vizsgálták a Pb bioakkumulációját, és a növények által felvett koncentrációját. A növénykísérleteket két koncentrációértéknél (10 és 20 % bioszén-tartalom), 3 féle technika segítségével végezték; a bioszenet az egyik megoldás szerint a talajba bekeverték, ezen kívül a felszíni borítást, valamint a talajban rétegzést alkalmazták. A kísérletek alapján levonható az a következtetés, miszerint a bioszén adalék minden esetben növelte a növénynövekedést, mértéke nagyobb mennyiségű bioszén (20 %) felszínre rétegzésekor és talajba bekeverésekor volt a legkedvezőbb. A talajhoz hozzáadott bioszén mennyisége és a talajba juttatás módja erősen befolyásolja a növények hajtásaiban és gyökerében végbemenő Pb-akkumulációt.