Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Tanszék, Alkalmazott Biotechnológia és Élelmiszertudományi Tanszék, Környezeti Mikrobiológia és Biotechnológia Kutatócsoport
Régóta szabványosított teszt, növényédőszerek engedélyeztetéséhez kötelező elvégezni. Rövid idejű változata vegyi anyagok és szennyezőanyagok akut letális hatását méri, de krónikus teszt formájában az utódok létrejöttének gátlását, vagy a hal szerveiben történő akkumulációt is képes mérni.
Laboratóriumban szaporítható faj a szivárványos guppi.
A teszteléshez felhasznált halaknak egy fajhoz kell tartozni, méretüknek (teljes testhossz és súly) és életkoruknak közel azonosnak kell lenni.
Vegyi anyagok környezeti kockázatának jellemzésére elterjedt teszt, a vízi ökoszisztémák veszélyeztetettségé nek felméréséhez általában hal szolgáltataj az állati trófikus szintet. Sokféle hal terjedt el a vízi ökoszisztára gyakorolt hatás mérésére, mind édesvízi, mind tengeri fajok.
Szennyezett területek folyékony fázisainak tesztelésére is alkalmas (felszín alaltti víz, lefolyó vizek, csurgalékok, stb.Reális szcenárió modelljeként bármilyen forrásból (pont és diffúz) potenciálisan felszíni vízbe kerülő szennyezőanyag kockázatának előrejelzésére alkalmas.
A tesztorganizmus érzékenysége változó
Az alaposan kimosott, kiöblített tesztedényekbe töltjük a mintát, illetve annak hígított sorozatát. A különböző töménységű oldatokat törzsoldatból, általában logaritmikus léptékű hígítással készítjük.
Előzetes hőmérsékleti szoktatás után (néhány percig a medencébe süllyesztett edénnyel) a tesztelésre kiválasztott tíz halat a medencébe helyezzük.
Kerülni kell minden olyan zavaró tényezőt, amely megváltoztatja a halak viselkedését.
A vizsgálathoz szükséges hígításokat hígítóvízzel készítjük. Vízben rosszul
vagy nem oldódó anyagok tesztelése esetén oldószert, diszpergáló- vagy emulzióképző anyagokat kell használni. Ez esetben kiegészítő kontrollt kell beállítani a vizsgált anyag legnagyobb töménységével.
A tesztelést elővizsgálat előzi meg, amelynek a célja a végleges tesztben használt hígítási sor vagy tartomány megállapítása. Az elővizsgálatot kisebb térfogatban és kevesebb hal felhasználásával célszerű elvégezni.
A végleges vizsgálat során valamennyi hígításból 2-2 párhuzamos tesztet végzünk. Minden hígítási sorozathoz 1-1 kontroll is tartozik, a vizsgálattal azonos feltételek biztosítása mellett.
A vizsgálat ideje alatt a halakat nem szabad táplálni. A vizsgálat során 1, 4, 24 és minden további 24 óra elteltével ellenőrizni kell a halak állapotát és meg kell állapítani az elpusztult halak mennyiségét. Az elpusztult
egyedeket azonnal el kell távolítani a medencéből.
A tesztorganizmus nagy mérete miatt vizuális kiértékelés történik, így a detektálás egyszerű, a hibalehetőség kicsi.
A tesztorganizmus érzékenysége változó, így a reprodukálhatóság romolhat.
Nagy költség és munkaigény jellemző erre a tesztre, ennek oka a speciális berendezés (levegőztető, szűrő, stb.)szükségessége.
Krónikus teszteléssel a reprotoxicitás és a bioakkumuláció vizsgálata.
Különösebb veszélyei nincsenek magának a tesztnek, az eredmények felhasználásánál tapasztalat és referenciák kellenek.
A tesztben használt halfajok:
Szivárványos pisztráng (Salmo gairdneri Richardson)apróállatevő, ragadozó
Fogassüllő (Stizostedion lucioperca L.)ragadozó
Szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus Bloch)apróállatevő
Ezüstkárász (Carassius auratus L.)vegyes táplálkozású
Ponty (Cyprinus carpio L.)vegyes táplálkozású
Harcsa (Silurus glanis L.)ragadozó
Amúr (Ctenopharyngodon idella Cuv. et Val.)növényevő
Fehér busa (Hypophthalmichthys molitrix Cuv. et Val.)planktonevő
Szivárványos guppi (Poecilia reticulata Peters)apróállatevő
Laboratóriumban szaporítható faj a szivárványos guppi.
A teszteléshez felhasznált halaknak egy fajhoz kell tartozni, méretüknek (teljes testhossz és súly) és életkoruknak közel azonosnak kell lenni.
MSZ 22902-3: 1991 Víztoxikológiai vizsgálat
MSZ 21978/3-86 Veszélyes hulladékok vizsgálata kivonatból
OECD 203 http://www.oecd.org/dataoecd/17/20/1948241.pdf
Lakatos, Gy., Fleit, E., Mészáros, I. (2003) Ecotoxicological studies and risk assessment on the cyanide contamination in Tisza river, Toxicology Letters, 140-141, 333-342
A 2000-ben történt tiszai cián és toxikus fém szennyezés hatásait vizsgálták többféle ökotoxikológiai teszttel, a szennyezés hatása az ökosztisztémára észrevehető volt, ez a módszer mégsem indikálta a toxikus anyagok jelenlétét, mert a halakra nem volt letális hatással a szennyezett felszíni víz. A vizsgálatnál javasolt lett volna teszt más végpontjának alkalmazása,mint például a bioakkumuláció.
