Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Tanszék, Alkalmazott Biotechnológia és Élelmiszertudományi Tanszék, Környezeti Mikrobiológia és Biotechnológia Kutatócsoport
- Kőolajszármazékok (TPH)
- dízelolaj
- Kőolajszármazékok (TPH)
- pakura
- Kőolajszármazékok (TPH)
- motorolaj/kenőolaj
Egy bizonyos szerves anyag bontására, energiaforrásul történő hasznosítására képes sejtek koncentrációját úgy határozhatjuk meg egy környezeti mintában (talaj, üledék, víz, hulladék, stb.) hogy a minta kis mennyiségéhez (és az abból készült hígítási sorhoz) olyan tápoldatot teszünk, mely szénforrásként kizárólag csak a kérdéses anyagot tartalmazza. Ha vannak a mintában a kérdéses szerves anyagot bontani képes mikroorganizmusok, akkor azok energiát kezdenek termelni a szerves anyagból. Az energiatermelés során a légzési lánc mentén elektronok vándorolnak, ennek hatására az indikátorként használt adalék elszíneződik. A szín megjelenése = energiatermelés = a szerves anyag bontása.
A környezet spontán kialakult bontóképességének, biodegradációs potenciáljának bizonyítása és mértékének kimérése.
Adaptációs folyamatok követése.
Talajremediáció követése.
Technológiai beavatkozások követése.
Lassú, legalább 4-7 nap szükséges a kivitelezésére.
Nagy tápanyagtartalmú környezeti minták esetén nem szelektív a kérdéses szerves anyagra.
A vizsgálandó mintákból (talaj v. víz) steril kémcsövekbe 0,5–0,5 g-t mérünk, amit 4,5 ml tápsóoldatban szuszpendálunk. Ebből a szuszpenzióból tízszeres léptékű hígítási sort készítünk, tápsóoldatban. A talajmintákból 3-3 vagy 5-5 párhuzamossal vagy 3-5 lépcsős hígítással végezzük a kérdéses szerves szennyezőanyagot bontó sejtek számának meghatározását. Ezután minden egyes szuszpenzióba bemérünk 0,5 cm3, 1,5 g/l koncentrációjú steril, 0,45 mikrometer pórusátmérőjű membránszűrőn csíramentesített INT (2-(p-jódfenil)-3-(p-nitrofenil)-5-feniltetrazólium-klorid) oldatot. Ez a halványsárga reagens mesterséges elektronakceptorként működik. Végül minden egyes szuszpenzióhoz 5 µl steril vizsgálandó szubsztrátot (szerves szennyezőanyagot) adunk.
Ha az adott hígításban akár egyetlen élő, a kérdéses szerves szennyezőanyag bontására képes sejt volt, akkor az elkezd szaporodni, a szennyezőanyagot egyedüli szénforrásként tartalmazó csőben. A légzési lánc anyagcsere-folyamatainak következtében az INT rózsaszínűvé redukálódik, így jelezve a mikrobiológiai aktivitást. Az így előkészített kémcsöveket a szénhidrogén bonthatóságának függvényében 2–4 hétig 28 oC-on inkubáljuk. Az értékelést ismert valószínűségi eloszlás alapján végezzük. A párhuzamos sorozatokban pozitívnak minősített kémcsövek számából, a hígítások ismeretében, a Hoskins-féle táblázat segítségével határozzuk meg a legvalószínűbb élőcsíraszámot. A szénhidrogénbontó sejtek számát db sejt / g talaj egységben adjuk meg.
Szennyezett területek állapotfelmérésében és a mikroflóra adaptálódottságának vagy adaptálhatóságának jellemzésében egyedülálló mikrobiológiai eszköz.
Viszonylag hosszú időt igényel, főként nehezen bontható szerves anyagokat bontó mikroflóra vizsgálata esetén.
Statisztikai értékeléshez több párhuzamosra és hígitási sorra van szükség.
Aerob és anaerob bontómikroflóra kimutatására egyaránt használható.
Mennyiségi eredményt produkál.
mikrobiológiai munka általános veszélyei állnak fenn, melyeket steril és ellenőrzött munkakörülményekkel általános mikrobiológiai laboratóriumban könnyen lehet teljesíteni.
Bioremediáció tervezésének előkészítéséhez elengedhetetlenül fontos vizsgálati módszer. Egy-egy nehezen bontható szennyezőanyaghoz is képesek hozzászokni a mikroorganizmusok, ezeket az un. adaptációs folyamatokat a bontani képes sejtek számának növekedésével tudjuk követni.
Mikrokozmosz kísérletekben és a környezetben is provokálható a nehezen bontható szerves anyagokat hasznosító mikroorganizmusok kialakulása és elszaporodása: ez követhető a speciális bontóképességű mikroorganizmusok számának mérésével.
Mónika, Molnár; Éva, Fenyvesi; Katalin, Gruiz; Gábor, Illés; Csilla, Hajdú and Piroska, Kánna: LABORATORY TESTING OF BIODEGRADATION IN SOIL:COMPARISON OF CHEMICAL AND BIOLOGICAL METHODS, Land Contamination and Reclamation, 17 (3-4), 183-194.
