Budapest University of Technology and Economics, Department of Applied Biotechnology and Food Science, Environmental Microbiology and Biotechnology Group
Az eljárás alapelve az, hogy a mikroorganizmusokat különböző koncentrációban tartalmazó sejtszuszpenziókból a baktériumokat a számukra megfelelő tápanyagokat tartalmazó közegbe (esetünkben húslé-agar) visszük, majd kedvező hőmérsékleti körülmények közt termosztáluk, hogy minden sejtből telep fejlődjék. Ezeket megszámlálva nyerhetünk információt a mikroorganizmusok mennyiségi eloszlásáról a vizsgált talajban. A helyes eredmény feltétele, hogy minden élő sejtből egy telep fejlődjék. Ezt a helyes eljárás biztosítja (hígítás, homogenizálás, szaporodási feltételek biztosítása, stb.)
Jó minőségű talajban, a talaj típusától, használatától, szezonális és klimatikus jellemzőktől függően tág határok között változik ugyan a sejtszám, értéke mégis felvilágosítást ad a talaj biológiai állapotáról, aktivitásáról, esetleges károsodásáról. Egyszeri állapotfelméréshez képest több információt szolgáltatnak a monitoringadatok, vagyis a sejtszám időbeni változása. A szennyezési esetet követő időszakban, vagy a remediáció során mért értékek a káros hatás mértékét jellemzi, technológia alkalmazása esetén a technológiai paraméterek megfelelő voltát.
Penészeket, nagyméretű, szálas telepeket képző mikroorganizmusok a táptalajt nagy felületen benőhetik, így az alattuk elhelyezkedő sejtek szaporodását gátolják, valamint számolhatóságukat megakadályozzák.
Táptalaj: húslé-agar: 3 g húskivonat, 0,5 g NaCI, 5 g glükóz, 5 g pepton, 17 g agar, 1000 cm3 víz, pH~7,0
A vizsgálandó anyagból alapszuszpenziót készítünk 1,0 g talajminta 10 cm3 steril vízben történő eloszlatásával. A mintákat fél órán át rázatjuk. Ezután hígítási sort készítünk. A várható sejtszámnak megfelelő hígításokból 0,1 cm3-t oltunk Petri-csészébe, húslé-agar táptalajra. A sejtszám Petri¬-csészénként 30-300 darabig jól számlálható. A vizsgálatoknál általában a 102, 103, 104 hígítás került leoltásra. 0,1 cm3 hígított talajszuszpenziót megolvasztott és kb. 45°C-ra visszahűtött húslé-agarba keverünk. Egy alternatív megoldás, hogy a talajszuszpenziót a megszilárdult tápagar felületén oszlatjuk el egyenletesen. A kihűlt, megszilárdult homogén elegyet tartalmazó csészét megfordított helyzetben (a víz kondenzálódása miatt) termosztátba helyezzük és 30°C-on 48 óráig inkubáljuk.
A húslé-agar tápközeg átlátszó, így belsejében a kifejlődött telepek jól felismerhetők. Ha a felületre szélesztettünk, akkor a telepek nem nőnek a tápagar belsejében, csak a felületén. Ezek megszámlálásával az aerob heterotróf sejtek számra kapunk tájékoztató értéket. Az eredményt db telepképző sejt / gramm nedves talaj mértékegységben adjuk meg. Minél több a telep, annál kisebb a hibalehetőség, azonban annál nehezebb a számolás. A módszer feltételezi azt, hogy a különböző hígításokból kivett leoltandó térfogatok hűen reprezentálják magát a hígítást. Ez kellően nagyszámú párhuzamos mellett statisztikailag teljesíthető. Három egymást követő hígításból számlálunk telepeket. Ezeket bizonyos feltételekkel átlagoljuk.
A talajból, szennyezett talajból, kezelés alatt álló talajból vett mintát közvetlenül vizsgálhatjuk, vizes szuszpenzió formájában, tehát nem kivontból dolgozunk, így nagyobb az esély, hogy a talajszerkezethez kötött baktériumokból is telep fejlődik. A hígítási sorral dolgozva a sejtkoncentráció előzetes ismerete nélkül is értékelhető telepszámot kaphatunk.
A talajban élő sejtek egy része nem tenyészthető, mesterséges táptalajon telepet nem fejleszt. Ha több sejt alkot egy telepet, akkor a sejtszámot alábecsülhetjük. A talaj heterogenitásai nagy szórást okozhatnak még több ismétlés esetén is. A hígításos lemezöntés körülményei között a sejtek egy része nem fog telepet képezni. Ha a sejtszám-eredmény nagyjából helyes is, a telepet képzett baktériumfajok nem lesznek azonosak a talajban élőkkel. A baktériumközösség minor komponenseinek telepei nagy valószínűséggel nem jelennek meg.
Folyamatok követésére, talajok, kezelési módok összehasonlítására alkalmas, egyszerű módszer.A fő baktérium-komponensek izolálására is alkalmas.
Alapvető mikrobiológiai munka veszélyei. A telepek megszámlálása után a mikroorganizmusok leöléséről gondoskodni kell.
Ezzel a módszerrel a talajban élő, laboratóriumi körülmények között tenyészthető, aerob baktériumok koncentrációja mérhető. Ez az un. élősejtszám (mert csak abból a sejtből fejlődik telep, amelyik élő volt a táptalajra kerüléskor) alkalmas lehet káros hatások megjelenésének, megszűnésének, változásának követésére egy bizonyos talaj esetében, a talajremediáció vagy talajadalékok hatásának időbeli követésére, de abszolút értékként korlátozottan interpretálható.
Gruiz, K.; Molnár, M. and Feigl, V.: Measuring adverse effects of contaminated soil using interactive and dynamic test methods, In: Land Contamination & Reclamation (Eds. Gruiz, K. and Meggyes, T.), 17 (3–4), pp. 445–462, EPP Publications Limited, UK, 2009
