Budapest University of Technology and Economics, Department of Applied Biotechnology and Food Science, Environmental Microbiology and Biotechnology Group
A módszer újdonsága, hogy a gilisztával (Eisenia fetida) végzett mortalitási (túlélési) teszthez képest egy érzékenyebb, szubletális mérési végpontot alkalmazó tesztmódszer. A módszerrel vizsgálható a talaj, mint élőhely állati tesztorganizmusok számára. Az állatok többsége a tesztedényben arra az oldalra megy, ahol számára kedvezőbbek az élőhely tulajdonságai.
A módszer használható szennyezett talajok vizsgálatára, ahol a szennyezőanyag még nem okozza az állatok pusztulását, de már élőhelyként az állatok nem kedvelik, elkerülik. Ekkor az állatok száma a szennyezetlen kontroll talajon nagyobb, mint a szennyezett talajon. Adalékanyagok talajjavító hatása is vizsgálható, ekkor a javítószerrel kezelt talajt a kezeletlen kontrollhoz képest jobban kedvelik az állatok.
Erősen toxikus mintákra nem használható, mert az állatok elpusztulnak.
A teszt során egy 140x100x75 mm-es műanyag edény egyik felére 200 g kontroll talajt, míg a másik felére 200 g vizsgálandó talaj töltünk. A talajokat a víztartóképességük 60%-ára nedvesítjük, majd az edényt lyuggatott fedéllel lezárva 24 órán keresztül szobahőmérsékleten sötét helyen tároljuk a talajok kondícionálása céljából. Ezzel egy időben a tesztállatokat (Eisenia fetida) is előkészítjük. A fenntartó közegből (marhatrágya) kiválasztott felnőtt egyedeket egy lezárható tetejű műanyag dobozba tesszük 24 órára, hogy a bélrendszerük kiürüljön. Az állatok kiszáradásának elkerülése érdekében a dobozt két réteg átnedvesített szűrőpapírral béleljük ki. A talaj és az állatok előkészítését követően az edénybe 6 db felnőtt egyedet teszünk középre, majd ismét lezárjuk az edényt, és sötétben szobahőmérsékleten inkubáljuk 5 napig. A 2. nap elteltével az elvesztett nedvességet pótoljuk. A teszt kiértékeléséhez megszámoljuk az állatok egyedszámát az edény két oldalán. Abban az esetben, ha egy állat középen volt található, mindkét oldalra 0,5-nek számítjuk. Az elkerülést a következő módon számítjuk az állatok darabszámából: Elkerülés(%)= (Kontroll-Minta)/Összes*100
A talaj, mint élőhely vizsgálatára kevés gyors és egyszerű környezettoxikológiai tesztmódszer létezik, ennek hiányát pótolja a módszer. A módszer könnyen kivitelezhető bármely laboratóriumban vagy akár laboratórium nélkül, egyszerű minta előkészítést igényel, eszközigénye kicsi, szaktudást csak kis mértékben igényel, az eredmények könnyen számíthatóak és értékelhetőek. Koncentrációtól függő hatások is kimutathatóak.
Nagy toxicitású mintákra nem alkalmas, mert az állatok elpusztulnak, így az elkerülési hatása nem mérhető.
Az állatok véletlenszerű mozgása miatt (pl. kontroll mintákon) az eredmény torzulhat, ezért körültekintően kell eljárni az értékelés során. Ha nem kedvelik a talajt, akkor az állatok az edény falához húzódnak ki.
Vincze Zsolt: Bioszénnel kezelt talaj mint élőhely – Módszerfejlesztés és környezettoxikológiai vizsgálatok, Szakdolgozat, BME ABÉT, 2015
ISO 17512-1:2008: Avoidance test for determining the quality of soils and effects of chemicals on behaviour -- Part 1: Test with earthworms (Eisenia fetida and Eisenia andrei)
Natal-da-Luz, T., J.B. Amorim, M., Römbke, J., Sousa, J. P., (2007) Avoidance tests with earthworms and springtails: Defining the minimum exposure time to observe a significant response. Ecotoxicology and Environmental Safety, 71 (2) 545–551
Bioszénnel kezelt savanyú homoktalajon a földigiliszták (Eisenia fetida) preferenciát mutatnak a bioszénnel kezelt talaj irányába: 0,5% bioszén esetén 90%-os preferenciát, 1% bioszén esetén 35%-os preferenciát.