Mátraszentimrei meddőkőzet

A gyöngyösoroszi bányászati területen található meddőhányók egyike a Mátraszentimrei-lejtősakna meddőhányó, amely Mátraszentimre DNyi-határában, a Gedeon-pataktól pár száz méterre található. A bánya területén a következő technológiai lépéseket hajtották végre:
1. Nyers bányaérc száraz törésre darabos osztályozásra került, a szitákon áthulló anyag a flotációt megelőző tároló bunkerekbe jutott, a -15 mm közötti frakciót nehéz-szuszpenziós elválasztásra juttatták. A nehéz-szuszpenziót ferro-szilícium ötvözetből állították elő és 2,63 kg/dm3 körüli sűrűséget tartottak az erre a célra szolgáló elválasztó egységben.
2. A darabos frakciót előzetesen átmosták az agyag eltávolítása végett. A mosással kapott finom zagyot a benne lévő hasznos ásványok nagy részének kinyerése céljából hidrociklonra vezették, és az aljzagyot az őrlési folyamatba juttatták, a fejzagy kikerült a flotációs meddővel együtt a zagytérre (mennyisége a nyersérc tömegének kb. 1,75%-át tette ki).
3. Az átmosott darabos érc nehéz-szuszpenziós dúsításra került. Ebben a műveletben a kisebb sűrűségű meddőkőzetet választották el a nagyobb sűrűségű, hasznos ásványokat tartalmazó kőzettől. A meddőkőzetet a továbbiakban meddőként kezelték, részben saját célra használták fel töltésépítésnél, részben külső cégek vásárolták meg. A nehéz-szuszpenziós dúsítással kapott elő-koncentrátum nedves őrlésre került a tároló bunkereken keresztül.
4. A 92%-ban 0,2 mm-es ércőrleményű zagy három sorba kötött flotációs rendszerbe juttatták, az első rendszerben az ólom-színpor termelése, a másodikban a cink-színpor és a harmadikban a pirit-színpor termelése történt meg.
5. A flotációhoz kb. 4 m3/t fajlagos mennyiségű vizet használtak fel, amelyet a Toka-patak medrében kialakított ipari víztározóból biztosítottak, amely a bányavíz fogadására is szolgált.